Szücs György
Vargha Mihály

Vargha Mihály szobrász művészetében jelen van „a figurativitás és az elvonatkoztatás, fellelhetők a mítoszra, a kultikus hagyományra hivatkozó szimbolizációs szándékok és metódusok, a jelszerű összefoglalásra való törekvések és a szabad, játékosan asszociatív megszólalások, a drámai kinyilatkoztatások és a bensőséges hangú vallomások, szembesülhetünk e műveket szemlélve az éles, tragédiát sejtető felkiáltásokkal és a lírai tűnődésekkel, és elmerenghetünk a nagyvonalúan kifejezővé avatott anyagalakítás és a cizellált, aprólékos megformálás eltéréseinek egymásmellettiségén is. Ám mindezen kettősségeket összefogja, és az ellentéteket kiegyenlíti az anyag megtestesítésének, szellemivé avatásának ihletettsége és fensége – a dolgok anyagba örökített, tragikus szépsége” – jegyzi meg Wehner Tibor a Sepsiszentgyörgyön élő művész munkásságát méltatva. A szobrászról szóló monográfiát Szücs György művészettörténész, a Magyar Nemzeti Galéria főigazgató-helyettese jegyzi.